Mindig is nagyon szerettem a történelmet. Nem volt lehetőségem társadalomtudományok szakirányú középiskolába menni, mivel egy kisváros mellett nőttem fel, ahol ilyen képzés nem volt. Emiatt, bár nagyon érdekeltek a régi korok, nem sokat tanultam róluk. Ezt mindig is igyekeztem bepótolni, ennek okán rengeteg történelmi regényt, illetve történelemkönyvet olvastam. De persze mégis másabb, hatékonyabb, ha egy jól megszervezett óra keretében sorra vesszük az elmúlt századok kiemelkedő eseményeit.
Ebben a félévben szerencsém volt, mert egy történelem tematikájú tantárgy is bekerült az órarendembe. Így természetesen egyből ez, Európa művelődéstörténete lett a kedvenc tanórám. Az első előadás után azonban nem gondoltam, hogy ez így is fog maradni.
A tanár felvázolta a féléves tervet, amelyben kiemelte, hogy főként az elmúlt századok művészettörténetére fogunk koncentrálni. Ebből adódóan kicsit elment a kedvem. A romanika, a gótika, a reneszánsz közel sem olyan hívószavak, amelyekre az ember egyből felkapja a fejét. Mindemellett az időszámításunk előtti nyolcadik századtól kezdtük a kiemelkedő művészeti irányzatok körüljárását, ami még inkább unszimpatikussá tette az egész tanórát. Egykettőre rájöttem azonban, hogy engem nem csak a híres csatáknak a történetével tudnak megfogni. A művészettörténelem elképesztően izgalmas is tud lenni, ha jól van tálalva. Az én tanárom pedig egy zseniális szónok.
Az ókori római és görög művészet, a nagy román stílusú templomok, a Saint Denis templom, mint a gótika első képviselője, Michelangelo naturalisztikus Dávid szobra, Donatello, Raffaello, Leonardo különleges alkotásai mind érdekessé váltak számomra. És leszögezném, hogy itt most nem a Tini nindzsa teknőcöket soroltam fel. Tehát ez a világ teljesen elbűvölt engem.
A tanórákkal nem volt semmi gond, élveztem bejárni, minden a sínen ment. A gond akkor jött, amikor a tanár felhozta a vizsgát. Rengeteg volt a tananyag, az oktatónak magasak voltak az elvárásai, tehát nem volt időm unatkozni a hétvégén, amikor a mai Európa művelődéstörténete vizsgára készültem. Szerencsére könnyen megy a tanulás, azokból az anyagokból, amelyek valóban érdekelnek, így nem okozott különösebb gondot a memorizálás, és a mai vizsga jól sikerült.
A megmérettetés után Ritával, az egyik csoporttársammal, barátnőmmel beültünk egy kávéra. Neki is nagyon bejött ez a művészeti vonal, így még a kávé közben is elmélyülten fecsegtünk a művészettörténet érdekes kis részleteiről, amikor hirtelen megtörte az addigi párbeszédünket, és egy teljesen más témát hozott fel. Nagy mosollyal kért meg arra, hogy menjek el nyáron a lánybúcsújára. Nagyon meglepődtem, hiszen csak néhány hónapja ismerte meg a barátját, és nem is sejtettem, hogy már a lánykérés is megvolt. Elmondása szerint akkora a szerelem, hogy bár ő is kicsit korainak érezte, de nem tudott nemet mondani a lovagias kérésre.
A hír engem is nagyon feldobott. Bár nem vagyok az a tipikus házasságpárti, nem igazán szeretek esküvőkre járni, de örültem a barátnőm boldogságának. Így természetesen megígértem neki, hogy ott leszek a lánybúcsúján is.
Rita elárulta nekem, hogy annyiban rendhagyó lesz a lánybúcsú, hogy nem bízza a barátnőkre a szervezést. Ezáltal nem ruházz senkire egy plusz terhet, meg persze minden úgy lesz, ahogyan azt ő szeretné. A meghívott barátnőknek csak el kell menni, és lehetőleg jól kell szórakozni. Rita azért döntött így, mivel az egyik ismerősétől hallott egy nagyon vagány cégről, amely többek között lánybúcsúkat is szervez. A cég ajánlata nagyon megtetszett neki, emiatt nem akarta kiengedni a kezéből az irányítást.
A lánybúcsú forgatókönyvét már két hónappal az esemény előtt teljesen leszervezte. Ennélfogva Rita már ma minden apró részletről be tudott nekem számolni. A lánybúcsút főként a Balatonon fogjuk tölteni, egy privát vitorláson, természetesen profi hajóvezetővel, valamint előre behűtött finom italokkal. A szállás hallatán nagyon megörültem, mivel az éjszakát is a hajón, a zártkörű vitorlás kikötőben fogjuk tölteni. De előtte persze meglátogatjuk Siófok legjobb szórakozóhelyeit, ahol kitombolhatjuk magunkat. Levezetésként másnap a bulit a kikötő melletti luxus szállodában pihenhetjük ki. Minden nagyon jól hangzott, így már nem is vettem annyira zokon, hogy nem merte ránk bízni a lánybúcsú megszervezését. Valóban tökéletesen intézett el mindent, panaszra nem lehet okom, meg amúgy is róla kell, hogy szóljon az a bizonyos hétvége.
Ritával egészen messze jutott a beszélgetésünk. Nem gondoltam, hogy az ókori művészettől egy lánybúcsúhoz fogunk kikötni, de végül is nagyon örülök neki. Már várom, hogy jöjjön a nyár, bulizzunk a lányokkal, és fürdőzhessek a Balatonban.