Világ életemben rajongtam a művészetekért, talán a nagybátyám hatására, aki már kiskora óta tudta, hogy szobrász szeretne lenni. Már az óvodában kiderült, hogy van tehetsége a dologhoz, ugyanis gyurmákból is gyönyörű és meglepő dolgokat tudott kreálni. Ezután tért át az agyagművészetre, különböző táborokba járatták már egész fiatalon, ahol naphosszat hódolhatott a hobbijának és nem mellesleg az elkészített tárgyakat értékesítették is, tehát még zsebpénze is származott belőle. Nagyon fiatalon sikerült összehoznia egy saját műhelyt, és én nagyon büszke vagyok rá, hogy elérte, amit akart és nem mellesleg irigylésre méltó, ha valaki azzal foglalkozik, ami örömet okoz számára.
Ezért mindig is példaképemnek tekintettem őt, és szerettem volna követni a példáját, hiszen ki ne szeretne napi 8 órában a hobbijának áldozni, pláne ha ezzel még pénzt is keres.
Édesanyám nagyon sok készségfejlesztő foglalkozásra elvitt már az óvodában, szerettük volna kideríteni, mi az, amiben igazán tehetséges vagyok. Tudtam, hogy nem szeretném az életemet egy irodában íróasztal mögött ülve eltölteni alig várva, hogy letudjam a kötelező időmet, elvégre az ember az élete döntő többségét munkával tölti, tehát nagyon nem mindegy milyen hivatást választ magának.
A gimnázium 10. osztálya utáni nyáron beiratkoztam egy festő kurzusra, nagyon alaposan tájékozódtam előtte, melyik az, ami a legmegfelelőbb számomra, blogokat olvastam, ismerősöktől kérdezősködtem, végül az iskola rajztanára ajánlott nekem egyet, azóta áldom a nevét. Ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna, a tanárok fantasztikusak voltak, nagyon tehetségesek és sok türelemmel voltak megáldva. A tanfolyam kis létszámos volt így volt idejük mindenkivel egyénileg is foglalkozni. Az egyik tanárnő a festészeten kívül egyéb kézműves dolgokkal is foglalkozott, saját kezűleg készített ékszereket. Gondoltam ezt is kipróbálom, elvégre, akár ha csak saját magamnak kreálok pár szép darabot, akkor már megérte. Először csak gyöngyfűzéssel próbálkoztam, persze nem lett egyből olyan szép, mint egy swarovski nyaklánc, de nagyon büszkén mutogattam őket és ajándékoztam barátnőimnek és a kollégáknak. Az interneten folyamatosan keresgéltem olyan oldalakat, amiből ihletet meríthettem az ékszerekhez, ekkor bukkantam rá egy olyan webshopra, ahol gyönyörűbbnél gyönyörűbb csecsebecséket találhat az ember, különböző stílusban és hatalmas választékban. Azért ettől függetlenül még nem ment el a kedvem attól, hogy szabadidőmben ennek a hobbimnak szenteljem az időt, de azért rá kellet jönnöm, hogy egy swarovski nyakláncot azért semmi nem tud überelni.
Nagyon kedvelem a modern művészetet is, rengeteg kiállításra is járok. Teljesen be vagyok zsongva, mikor egy új kiállításról szerzek tudomást. Minden nyaralás vagy városlátogatás alkalmával szinte az első utam a különböző múzeumokba és galériákba vezet. Szeretek elmélázni főleg az absztrakt művészetnél, vajon a festőt mi ihlette, milyen érzések kavarogtak benne, amikor az alkotásokat készítette.
A saját lakásomban is a modern festményeket részesítem előnyben, abszolút harmóniát teremtenek, otthonossá teszik a családi fészket. Néhány saját alkotásom is ékesíti az otthonunkat, ezekre nagyon büszke vagyok. Az előszobába készítettem egy olyan tükröt például, ami swarovski kristályokkal van kirakva, azon mindenkinek megakad a szeme. Mindig szeretem alakítgatni, szépíteni az otthonunkat és valamennyire követni az új trendeket a berendezésben már amennyire a pénztárcám engedi. Mindenki dicséri a lakást, de ebben persze rengeteg munkám van, minden egyes bútordarabot úgy válogattam össze kényes odafigyeléssel. Már eljátszadoztam a gondolattal, hogy esetleg lakberendezőként is megállnám a helyem, ezt is egy nagyon jó szakmának gondolom, ahol az ember kiélheti maximálisan a kreativitását. Én azt gondolom sose késő változtatni, az ember, ha kellően kitartó és elhatározza magát képes az önmegvalósításra, legyen szó akár ékszerkészítésről, lakberendezésről vagy bármi másról, ami közben örömet is okoz.