Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit adjak a bátyám, Nándi születésnapjára. Nincs bennünk sok közös, így elég nehéz dolgom volt.
Ő él-hal az extrémsportokért, motorozik, snowboardozik, stb. Sosem tud a fenekén maradni, mindig pörög valamin. Én meg maga a megtestesült nyugalom vagyok, művész lélek, szeretek festeni, és otthon teázni, kertészkedni…
Szóval az a lényeg, hogy elég sokáig kellett gondolkodnom, mire eszembe jutott, hogy végülis a motorozást is kapcsolatba lehet hozni a művészettel: az volt a tervem, hogy veszek egy fekete vagy fehér alapszínű motoros bukósisakot, és festek rá valami szépet Nándinak. Amúgy is panaszkodott mostanában, hogy csak egy sisakja van, pedig néha szívesen vinne magával valakit, pont jól fog jönni neki.
A tervem kivitelezése azonban már ment olyan egyszerűen. Először is analfabéta vagyok nagyjából az összes sporthoz, így azt sem tudtam, honnan szerezzem be a sisakot. Először tehát fel kellett hívnom Csabit, Nándi legjobb barátját. Először csak elmagyarázta, hol van az a motoros bolt, ahol jó bukókat lehet venni, de a addig könyörögtem neki, míg a végén beadta a derekát, és megbeszéltük, hogy elkísér. Még jó, hogy jött velem, én az első perctől elvesztem a motoros bukósisakok választékában, ha nincs ott Csabi, azt sem tudom, milyet válasszak. Merthogy, mint kiderült, létezik nyitott, zárt, és felnyitható típus is… Számomra követhetetlen volt. Az egyetlen, amire oda tudtam figyelni az volt, hogy milyen a színe a bukónak. Végül a fekete alapszín mellett döntöttem, az elég férfias. Úgy döntöttem, hogy narancssárgával vagy zölddel fogok festeni rá valami szépet. Először lángokat akartam, de az túl elcsépelt ötletnek tűnt, és emellett rossz előérzetet is keltett bennem, úgyhogy végül a zöld színnél maradtam, egy kis barnával. Nándinak ugyanis a tölgyfa a kedvence, gondoltam hát, tölgyfa levelekkel és makkal díszítem ki a bukót. Csabi is azt mondta, hogy szerinte tetszeni fog neki. A biztonság kedvéért azért fölpróbáltattam vele, mielőtt megvettem, mert neki és Nándinak nagyjából egy méretű a feje, néha kölcsön is kérik egymás motoros bukósisakját.
Csabi még eljött velem festékért, egy igazi úriember volt.
Otthon aztán nekiláttam a munkának. Persze először sablont kellett készítenem, és aznap végül csak eddig jutottam, a koncepció még nem állt össze teljesen a fejemben.
Este aztán hívott Csabi a rossz hírrel, hogy Nándi is azt találta ki, hogy bukósisakot kér az egész családtól. Nagyon megijedtem, a tervem füstbe menni látszott. Gyorsan felhívtam anyut meg aput és Nándi barátait, hogy megmondjam nekik, én már megvettem a bukót, ha gondolják, akkor inkább adjanak bele egy kis pénzt, de semmiképp ne vegyenek még egyet.
Szerencsére örültek neki a többiek is, különösen, mikor megtudták, hogy még alakítok is egy kicsit a bukón, hogy még egyedibb legyen. Anyu azt mondta, írjam rá Nándi nevét is. Így aztán nagy nehezen készítettem egy tervet, a fejfedő hátulján a NÁNDI feliratot közrefogja két-két tölgylevél egy-egy makkal, s néhány levél és termés elvétve lesz még megjelenítve, mintha épp most szállingóznának a földre. A terv után jött a kivitelezés. Nagyon pepecs munka volt, de élveztem az egészet, és végül azt hiszem, jól sikerült. Lefotóztam, elküldtem Csabinak a képet, hogy véleményezze. Szerencsére odáig volt érte. Sőt, megkérdezte, ha van valami ötlete, az ő bukóját is kidíszítem-e? Nagyon örültem a felkérésnek, mert tényleg élveztem a munkát a bukóval.
Most tűkön ülve várom a holnapot, Nándi szülinapja a szüleinknél lesz, kerti sütögetés formájában. Én úgy tervezem, hogy reggel korábban odamegyek már, megmutatom a többieknek is az ajándékot, hogy tudják, mit kap tőlünk Nándi. Olyan izgatott lettem, hogy már egy ideje nem tudok aludni. Lehet, hogy inkább sütök még egy tortát holnapra, hátha az elfáraszt…