Művészet, sport, család….

Édesanyám, Kriszti művész. Nem csak hobbi szinten, hanem rendesen ebből él. Alapvetően festő, de mostanában elkezdett érdeklődni a performansz iránt is. Nagyon büszke vagyok rá és a munkásságára, de nincs mit tagadni, már nem mai csirke. Nemrég kezdett sportolni, mert retteg az elhízástól, azt mondja, érzi, hogy lelassul az anyagcseréje, de szerintem csak beképzeli magának. Szóval sportol és performanszokat talál ki. Össze is állított egy előadást, azt gondolta, a legközelebbi kiállításának megnyitóján bemutatja majd.

A viszonylag hirtelen életmódváltástól (és szerintem a kora miatt is) elkezdtek fájni az ízületei. Mondtam neki, hogy keressen valamilyen porcerősítőt, az biztosan segít rajta. Egy darabig ellenkezett, és mondogatta, hogy majd inkább bekenegeti zselatinnal az ízületeit. Aztán rájött, hogy ez nem olyan könnyen kivitelezhető, mint elsőre tűnt. Végül beadta a derekát, fölhívta a nagybátyámat, Gyulát, hogy tanácsot kérjen, mert neki már régóta problémái vannak az ízületeivel. Azért, hogy ne legyen olyan kínos a dolog, meg is hívta vacsorázni. A nagybátyám ajánlott neki egy oldalt , azt mondta, itt mindent megtalál, és nagy a választék. Be se kell mennie a patikába, megrendelheti otthonra, amit akar. Segítettem anyunak, mert eléggé ellenáll a technikai fejlődésnek, nem nagy tudja kezelni a számítógépet. Végigböngésztük az oldalakat. Nagyon sokat segített, hogy a betegtájékoztató is mellékelve van a termékekhez, így nem kell a gyógyszertárban fél éven át kérdezgetni a patikust, hogy mi mire jó, minek mennyi az ára, miben hány darab van, stb…

Kábé egy egész délután elment azzal, hogy böngészgettünk az oldalon, mindent részletesen átnéztünk, mire anyunak sikerült kiválasztania 2 jelöltet, amik közül végül nem tudott dönteni. Mondtam neki, hogy próbálja ki mindkettőt, és majd abból vesz legközelebb, amelyik beválik. Aztán azon gondolkodtunk, hogyan csináljuk ezt a rendelés dolgot. Mivel nem nagyon vagyunk otthon hétköznap, nem biztos, hogy jól járunk a házhozszállítással. Viszont ezek után, hogy megtudtuk, ilyen kényelmesen is lehet gyógyszerügyeket intézni, valahogy egyikünknek sem akaródzott bemenni a patikába. Szerencsére végül találtunk egy harmadik opciót is, ami megtetszett, kiderült ugyanis, hogy a megrendelt termékek GLS pontokon is átvehetőek. Abban maradtunk, hogy ez a jó megoldás. Főleg, mivel a munkahelyem mellett is van egy ilyen pont. Mondtam anyunak, hogy majd én elmegyek a porcerősítőért, csak átsétálok a szomszédba, ha értesítenek, hogy megjött. Ebben aztán sikerült megegyeznünk.

Reméltem, hogy gyorsan megérkezik a csomag, mert kicsit aggasztott, hogy mi lesz anyuval, mert a fájdalmai ellenére sem állt le a sporttal, a kiállítás megnyitója pedig egyre közeledett, és a tervezett performansz is elég intenzív, féltem, hogy esetleg túlerőlteti magát.

A nagybátyám átjött este, és olyan kedves volt, hogy hozott magával pár szem porcerősítőt, azt mondta, ez az adag mindjárt elfogy, de neki van utánpótlása otthon, anyu szedje be nyugodtam a maradékot, addig biztosan kitart, amíg megérkezik a rendelésünk. Vacsora után aztán anyu be is vette élete első porcerősítőjét.

Kellemes hangulatban telt az este, anyuék megtalálták a közös hangot, ami nem mindig van így. De ez egy szerencsés együttállás volt, olyannyira egymásra találtak, hogy a nagybátyám végül nálunk aludt. Persze azzal kezdődött, hogy mindketten öreges panaszkodásba kezdtek arról, hogy mi hol fáj. Mondtam is nekik egy idő után, hogy jobb lesz, ha témát váltanak, mert úgy viselkednek, mint a saját szüleik. Erre észbe kaptak, témát váltottak, és végül jó pár pohár bor után anyu bemutatta a bácsikámnak a performanszt is. Én azt hittem, hogy Gyulánál ez kivágja majd a biztosítékot, de nagyon tetszett neki. Vörös fejjel, lelkesen tapsolt az előadás végén. Én pedig megnyugodtam: szent a béke, a hangulat is a tetőfokán, tehát lefekhetek aludni, nem kell villámhárítóként funkcionálnom.

Reggel persze, mikor bementem dolgozni, még mind a ketten húzták a lóbőrt. Meg is fordult a fejemben, hogy régebben ez pont fordítva volt, én aludtam otthon, és ő dolgozott már korán reggel. Aztán az irigységem enyhült, mikor elképzeltem, ha pár óra múlva fölébrednek, milyen másnaposak lesznek.

Azért mielőtt elindultam volna otthonról, hagytam egy cetlit a konyhaasztalon, hogy ne felejtse el bevenni a porcerősítőt, ha már a tesója volt olyan kedves, és elhozta neki.