Szögezzük le már az elején: a ruha ugyanúgy része a művészetnek, mint maga a művész. Mindenkinek eszébe jut egy jellegzetes ruhadarab, amelyet valamelyik híres festő vagy költő hordott alkotói korszakának csúcsán. Ez a mai napig nem változott meg, mert ugyanúgy lehet inspiráló egy ing vagy egy kardigán, mint maga a múzsa, aki miatt alkotásra adják a fejüket. Örömmel látom, hogy egyre több nő lép művészeti pályára, és ezzel is színesítik ezt a világot, mert egyáltalán nem tudom külön szakmának nevezni.
Több olyan barátnőm is van, aki kilépett a multik világából és a spiritualitás útjára lépett, majd a művészeteknél kötött ki. Mindegyikükre van egy jellemző stílus, egy abszolút sajátos ruhadarab, amely mostanra már védjegyükké vált. Kérdeztem is őket, hogy hol vásárolják ezeket az egyedi darabokat, mert érdekelt, hogy vajon van-e valami külön művészeknek létrejött bolt vagy turkáló, vagy bármi. Ekkor jött a nagy meglepetés, mert egyáltalán nincs szó ilyen varázslatról, csupán egy online webshopban választják ki azt, ami a kedvükre való.
Az egyik ilyen művész barátnőm él-hal a kötött kardigánokért, ő csak abban hajlandó alkotni, ezért számtalan darabja van az Abutikról. Igen, ez az a webshop, ahol a ruháik terén gyűjtenek inspirációt a női művészek, ugyanis olyan választéka van, amilyen a sima boltoknak nincs. A művészek amúgy is ilyen szabad emberek, akik szeretnek otthon lenni, elmélyülni az alkotói munkában, és imádják, hogy a ruháikat házhoz hozzák. Az én kedves barátnőm például kifejezetten iszonyodik a tömegtől, a hangos zenétől, és attól az összesűrített ruha adagtól, ami a plázákban, a boltokban várja. Nevezhetnénk ezt lustaságnak is, de én teljes mértékben megértem, hogy nem akar időt vesztegetni arra, hogy válogasson órákig, miközben a webshopban minden gyönyörűen le van fotózva, és le van írva. Minek kéne ehhez elmenni otthonról és sorban állni a pénztárnál?
Legutóbb engem, sorban állás közben, valaki arcon tüsszentett, néhány nap múlva pedig ágynak estem, és rettentően mérges voltam az illetőre, meg magamra is, hogy nem tudtam otthon maradni a plázázás helyett. Mióta a barátnőm megmutatta az online butikot, én se tudom abbahagyni a böngészést, mert mindig találok egy-egy új darabot, ami tetszik, főleg a kötött kardigánok között. Nem vagyok egy olyan extra slank nő, ezért kifejezetten szeretem ezeket a darabokat, hogy lazák, kényelmesek és rendkívül praktikusak, ugyanis bármivel felvehetem, főleg farmerral, amiben a legtöbbször vagyok. Inkább vagyok kényelmes szettben, mint, hogy feszengjek valami szűk ruhácskában. Olyankor mindig azt érzem, hogy az nem én vagyok. Persze ezen a honlapon van számtalan elegáns, mégis kényelmes ruha, amiket édesanyám preferál, ugyanis nekik a minisztériumban dress code van, és nem mehetnek farmerban dolgozni. Nem kell feltétlenül kiskosztüm, de azért elvárják, hogy meglegyen az az elegancia, amivel a közigazgatás méltósága megmarad. Ezt meg is értem, hiszen milyen lenne úgy tárgyalni a miniszterekkel, hogy egy pólóban beszélik meg az államügyeket?
Visszatérve a művészekre: szeretem őket megfigyelni, hogy mennyire tükrözi a ruhájuk a személyiségüket, hogy mennyire részese az énjüknek akár egy kötött kardigán is egy webshopról. Nem is az a lényeg, hogy honnan van, hogy drága, vagy, hogy egy nagy márka darabja, hanem az, hogy mennyire illik az emberhez. Egy modern nő szerintem már nem jár el a plázákba, hanem otthonról kiválasztja a neki tetsző darabot, majd házhoz szállíttatja. Mennyivel egyszerűbb! Közben pedig lehet ezer más dolgot csinálni: dolgozni, háztartást vezetni, gyereket nevelni, vagy munkálkodni az éppen aktuális műalkotáson.