Nemrég írtam a barátomról és az új autójáról. Most folytatnom kell ezt a történetet, mert a művészet és az autó sorsa összefonódott.
Noha főképpen festéssel foglalkozom, érdekelnek a különböző installációk is, elsősorban a természetvédelmi szempontból vett megközelítésben: például az autógumik csak nagyon hosszú idő alatt bomlanak le, és jelentősen megterhelik a környezetünket. Persze van egy-két jól átgondolt újrahasználási módja az ilyen típusú hulladéknak, de sajnos Magyarországon nem nagyon jellemző, hogy alkalmazzák a dolgot. Szóval szerettem volna létrehozni egy installációt, ami felhívja a figyelmet az autógumik környezetkárosító mivoltára, és a hulladék megfelelő kezelésére. Ehhez viszont használt gumikra volt szükségem.
A barátom mondta, hogy ő szívesen odaadja nekem az autón lévő téli gumikat, mert már eléggé el vannak kopva, de ahhoz találnia kell megfelelő utánpótlást.
Szóval így váltam érdekeltté a dologban, hogy tájékozódjak az akciós nyári gumi árakról.
Találtam is a neten egy honlapot, ami széles választékot kínált. Persze én nem tudom a barátom autójának pontos adatait, így csak felhívtam, hogy írja be a netre az akciós nyári gumi árak kifejezést, és meg fogja találni, hogy melyikről beszélek. Én a műteremben voltam épp, mikor megtaláltam az oldalt, ezért kellett felhívnom.
Mikor este hazaértem, a barátom nagyon megdicsért, azt mondta, hogy jó kis honlapot találtam neki, nem gondolta volna, hogy pont én fogom megtalálni. Kuncogtunk is egyet a dolgon.
Mondta, hogy másnap megrendeli a gumikat, és szerinte 2-3 héten belül megkapom a régit, amivel aztán úgy művészkedek, ahogyan akarok.
Alig bírom kivárni, már tele vagyok tervekkel, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan viselkedik ez az anyag, mennyire tudom majd formázni meg ilyenek.
A rendelés óra egyébként eltelt két hét, az akciós nyári gumik már megérkeztek, de visszajött a rossz idő, így a barátom megkért, hogy várjak még egy hetet. Persze fontosabb a biztonsága, mint az, hogy egy héttel később kezdem el a projektet.
Én meg közben ízlelgetem magamban az érzést, hogy milyen az, amikor az autós találkozókon én is hozzá tudok szólni a beszélgetéshez. Persze a barátom kiröhög, azt mondja, olyan amatőr vagyok, hogy a homlokomra is felírhatnám, akkor sem látszódna jobban, de azért nagyon cuki, ahogyan próbálkozom.
Ez az egész egyébként onnan indult, hogy tegnap is elkísértem egy találkozóra, és amikor a haverjai valami vezérmű-szíjról beszéltek, én közben beleszóltam, hogy tudják-e, hogy hol tudnak tájékozódni legjobban az akciós nyári gumi árakról. Persze mindenki döbbenten nézett rám. Nem értették, hogy jön ez ahhoz, amiről épp szó volt. A barátom kedves volt és gyorsan elmondta, hogy most rendelt új gumikat, és én találtam meg neki a honlapot. Persze a végén mindenki kedvesen mosolygott és bátorító, egyben szánakozó pillantásokkal illettek.
Végül is a büszkeségem elég gyorsan elszállt, és szégyenbe csapott át. Mondjuk az sem tartott sokáig, mostanra már együtt nevetünk a dolgon a barátommal, de mondtam neki, hogy a következő találkozón már nem fogok a nyári gumikról beszélni, valószínűleg el sem megyek, de ha mégis, akkor némasági fogadalmat teszek a találkozó idejére. Persze ez is abszurdnak hangzott az én számból, hiszen alig bírok ki pár percet csöndben, folyton dumálok, akkor is, ha nincs értelme annak, amiket mondok.
Na, mindegy, az a lényeg, hogy a nyári gumik már megvannak, és ha minden jól megy és az idő is jobbra fordul, akkor jövő héten elkezdhetem végre az installációt.
A barátom az előbb jegyezte meg viccesen, hogy már csak egy feltétele van annak, hogy megkapjam az autógumikat: segítenem kell kicserélni őket. Én rendesen kétségbe estem, mire ő megszánt, és bevallotta, hogy csak viccelt, szerinte is mindenkinek jobb, ha ezt a műveletet egyedül ő végzi el.